"... egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél."

Antoine de Saint-Exupéry

"Nincs a világon jobb lélekgyógyász az arcunkat nyalogató kiskutyánál.”

Jane Goodall

 „Azt mondják, hogy szeretetet és barátságot vásárolni nem lehet... Pedig elég, ha egy kutyát vásárolsz.”

Ismeretlen

"Ha befogadsz egy éhező kutyát és gondoskodsz róla, nem fog megharapni. Ez a legfőbb különbség egy kutya és egy ember közt."

Mark Twain

 „Ha a kutyád úgy véli, te vagy a legnagyszerűbb ember a világon, ne kételkedj benne!”

Jim Fiebig

 „A kutya valóságos szent. Természeténél fogva tiszta szívű és őszinte. Ösztönszerűen tudja, mikor nincs rá szükség: Órákig képes nyugodtan feküdni, mikor királya belemerül a munkába. Ám amikor a király szomorú és szorong, odalopakodik hozzá, hogy az ölébe hajtsa a fejét. Ne félj. Sose bánd, ha mindenki más el is hagy. Gyere sétáljunk egyet, és felejtsd el az egészet.”

Axel Munthe

 „Végre hazaérsz. Kutyád nyakadba ugrik. - Hol jártál eddig? oly sokáig elvoltál! Hiányoztál, hiányoztál, hiányoztál! Szeretlek, szeretlek, szeretlek! Mi van a szatyrodban? Ugye az enyém? Juj, hadd nyaljalak gyorsan fülön! Ham, most egy picit megrágom a kesztyűdet. De jó! Itthon vagy végre!”

Pam Brown

„A kutya éppen némaságával válik mindennél értékesebbé. Társaságában az ember rátalál a lelki békére, ahol a szavak elvesztik minden jelentőségüket!”

John Galsworthy

 „Nem kell külön elnyernünk bizalmát vagy barátságát, mert ő születésétől fogva a barátunk: Behunyt szemmel is bízik bennünk; még születése előtt elkötelezte magát az ember mellett.”

Maurice Maeterlinck

 „Az eb szerfelett meggondolatlan szerzet. Fittyet hány rá, vajon igazad van-e vagy sem, milyen magasságokba kapaszkodtál fel az élet szamárlétráján, nem kérdi, gazdag vagy-e vagy szegény, buta vagy bölcs, bűnös vagy szent. bárhogy is forduljon azonban Fortuna kereke, akár jó, akár rossz hírnek örvendj, lehetsz köztiszteletben álló polgár vagy a család fekete báránya - ő akkor is ragaszkodik hozzád, a végsőkig védelmez - és az életét is odadobja érted...”

Jerome K. Jerome