A kiskutya nevelése abban a pillanatban elkezdődik, ahogy hazavittük. Első lépésként tegyük nyilvánvalóvá számára, hogy ki a falkavezér. A kutyák a hangsúlyból megérzik, mit kívánnak tőlük, ezért barátságosan, de határozottan közeledjünk felé, így tudni fogja, hogy ki az úr a háznál.

Először tanítsuk meg a nevére, mely legyen rövid, egy vagy két szótagból álló. Napi többszöri hívással, hangsúlyunkat figyelve hamar megtanulja, hogy őt szólítják.

A helytelen tevékenységek tiltására mindig ugyanazt a szót használjuk, például „fúj” vagy „nem szabad”.

Minden nap gyakorolni kell vele az „ülj” parancsot. Mondjuk ki a vezényszót, majd gyengéden nyomjuk le a kutyus fenekét és dicsérjük meg.

Meg kell tanítani a „helyedre” vezényszóra. Az első néhány alkalommal a parancs elhangzásakor tegyük ágyába a kutyust és jutalmazzuk meg.

SOHA NE FENYÍTSÜK MEG AZ ÁLLATOT A HELYÉN! Mindig a tett elkövetése után azonnal büntessünk, ugyanis a későbbi fenyítést a kutya nem tudja összefüggésbe hozni egy régebbi tettével és úgy érezheti, valamely helyes cselekedetéért büntették.